Első és talán a legfontosabb követelmény, hogy terméseinket a megfelelő érettségben takarítsuk be. A megfelelő érettség a zöldségek esetében akkor következik be, amikor a termés elérte a fajra és a fajtára jellemző színt és méretet, néhány kabakos kivételével, mint az uborka, a cukkini, a főzőtök és a csillagtök, amelyeket zsengén szedünk le, azaz amikor még a magok nem fejlődtek ki.
A gyümölcsök esetében kétféle érettséget különböztetünk meg, a szedési és a fogyasztási érettséget. A szedési érettség nem könnyen határozható meg, hiszen a gyümölcsök szedési idejét befolyásolja az, hogy azonnali fogyasztásra, szállításra, élelmiszeripari feldolgozásra, tartós vagy átmeneti tárolásra vár-e a gyümölcs a szedést követően.Ha a gyümölcs beltartalmi jellemzői, íze, zamata, mérete és fedőszíne is megfelelő, de húsa még kemény, akkor 2-5 napos tárolást még károsodás nélkül elvisel. Azonban több hetes vagy több hónapos tartós tárolásra csak az utóérő gyümölcsök és zöldségek alkalmasak. A gyümölcsök közül ilyen az alma, a körte, a birs, a zöldségfélék közül pedig a paprika, a paradicsom, a padlizsán és a sárgadinnye. Ezeknek a terméseknek a többségét akkor takarítjuk be, ha a méretük és a fajra, fajtára jellemző színük már kialakult, de ízük és állaguk csak a megfelelő körülmények között megvalósuló tartós tárolás során jön létre.
A kajszi és az őszibarack nem tipikusan utóérők, de kismértékben utóérő képességgel rendelkeznek. A nem utóérő gyümölcsök leszedve már nem fejlődnek tovább, színük, ízük nem lesz jobb. A fán vagy bokron beérve válnak teljes értékűvé, a teljes, azaz a fogyasztási érés előtt leszedve fogyasztásra alkalmatlanok. Ide tartoznak a bogyósgyümölcsök, illetve a meggy, a cseresznye és a szilva.
Több hetes vagy hónapos tárolásra csak az úgynevezett utóérő gyümölcsök alkalmasak, mint a körte, alma és a birs.
Fontos, hogy a tartósan tárolni kívánt termések egészségesek és sérülésmentesek legyenek.
A romlást okozó károsítók nagy része a termőföldből származik, ezért a burgonyát, a hagymát és a gyökérzöldségeket takarítsuk meg a talajszennyeződéstől, de semmi esetre se végezzünk vizes mosást.
A káposztafélék leggyakoribb kártevői a különböző hernyók (pl. káposzta-bagolylepke és gyapottok-bagolylepke hernyója), illetve a meztelen csiga is előszeretettel fogyasztja leveleiket. Ezért érdemes átvizsgálni a káposztafejeket, mielőtt a tárolóba helyeznénk. A hagymát a hagymalégy, míg a sárgarépát a sárgarépalégy lárvái károsítják, melyek a gyökérnyakra lerakott petékből a tárolás során kelnek ki.
A tárolás során fellépő betegségeket elsősorban gombák okozzák. Mivel az alma és körte tárolási ideje a leghosszabb, ezeknél a gyümölcsöknél a legjelentősebbek a tárolási betegségek. A kórokozók még a betakarítás előtt kerülnek a gyümölcsre, és az ideális feltételek (hőmérséklet, páratartalom) és a szüreteléskor keletkezett mikrosérülések kedveznek a kórokozóknak, és felgyorsítják a betegség lefolyását.
Az almatermésűeknél legtöbbször a moníliás fertőzés okoz gondot. A moníliás gyümölcsrothadás (Monilia fructigena, Monilia laxa) tünetei már a betakarítás előtt is megjelennek a gyümölcsön, tárolás során azonban egy másféle tünettípussal találkozhatunk. A fertőzött, de még tünetmentes gyümölcsök a tárolás alatt barnára, majd feketésre színeződnek, és a gyümölcshúsuk rugalmassá, gumiszerűvé válik. Az alma alakja nem változik, de héja sima és fényes lesz. Ha a tárolóban magas a páratartalom, a termés felületén megjelenhetnek a kórokozó szaporító képletei is, melyek fehér színűek, és elszórtan, illetve körkörösen helyezkedhetnek el. Ezt a tünetegyüttest nevezzük „fekete almának”.
A "fekete alma" a moníliás gyümölcsrothadás tárolás során megjelenő jellemző tünete.
Az alma másik gyakori tárolási betegsége a szürkepenészes rothadás, melyet a Botrytis cinerea gombafaj okoz. A fertőzött gyümölcs rövid időn belül barnul és elrothad. Majd a fertőzött gyümölcsöket a gomba szürkés, vattaszerű penészgyepe borítja be. Továbbá előfordulhat még penicilliumos rothadás (kórokozója: Penicillium expansum) vagy más néven zöldpenész. Ekkor a gyümölcs felületén kékeszöld penészgyep jelenik meg, vizenyős barna rothadással kísérve.
A magházpenészedés az alternáriás rothadás közismert tünete (kórokozója: Alternaria tenuis), mely betegségre bizonyos fajták fogékonyabbak, mint a Starkrimson és a Starking, melynek oka a fajtára jellemző nyitott bibecsatorna, mert ezen keresztül könnyen bejut a kórokozó a termés belsejébe.
Megjelenhet még a tárolási varasodás, melyet a Spiloceae pomi, azaz az alma ventúriás varasodását kiváltó gomba ivartalan alakjának őszi fertőzése okoz, mely során a szüret előtt megfertőződött gyümölcsökön a tároláskor jelentkeznek apró, fekete foltok az alma felületén. Ez a kórokozó habár rothadást nem okoz, de súlyos minőségrontó szerepe van.
Penicilliumfertőzés okozta vizenyős, barna, rothadó folt az almán.
A vöröshagymát is számos tipikus tárolási betegség támadhatja meg, amelyek lehetnek gombás betegségek, mint a szürkepenész, a fehérpenész, az alternáriás rothadás és az aszpergilluszos betegség, vagy baktériumos fertőzések, mint a baktériumos lágyrothadás és a zöldpenészes rothadást okozó Penicillium-fajok.
Sajnos a gyökérzöldségek tárolása során is több betegség jelentkezhet, melyek szintén lehetnek baktériumos fertőzések, mint a lágyrothadás vagy gombás betegségek, mint a szklerotíniás (vagy fehérpenészes) rothadás, a botrítiszes rothadás és a sztemfiliumos betegség. A burgonyát pedig az ervíniás betegség, a fuzáriumos gumórothadás és a gumó varasodása fenyegeti leggyakrabban a tárolókban.
A hagyma aszpergilluszos betegsége (Aspergillus niger), mely elszórtan elhelyezkedő fekete elszíneződést okoz a hagymafej külső buroklevele alatt, illetve a nyaki résznél.
Az egész éves növényvédelem színvonalas végrehajtása segíthet a tárolási betegségek megelőzésében. Azonban a termés tárolhatóságát az is meghatározza, hogy a betakarítás előtti hetekben szakszerűen végeztük-e el az öntözést és a tápanyagellátást.
A zöldségféléket a betakarítást megelőző két hétben már nem szabad öntözni, és előtte egy hónappal már nem kaphatnak nitrogén dús fejtrágyázást. A túl sok víz és a túlzott nitrogénellátás fellazítja a szöveteket, emiatt romlik a tárolhatóság, és kórokozók bejutása is könnyebb a növény szöveteibe.
A gyümölcsök tárolhatósága akkor lesz megfelelő, ha a gyümölcsfa vízellátása az érés megkezdéséig biztosított volt, és a talaj mikroelemmel (főleg kalciummal) jól ellátott volt. A kalcium nagy szerepet játszik a szövetek szilárdításában és vízgazdálkodásában a gyümölcs- és zöldségféléknél egyaránt. A kalcium a talajban és a növényben lassan mozog, felvehetőségét a túlzott kálium- és foszforellátás akadályozza.
A kedvező tárolási körülmények fajtánként eltérőek, de minden termény számára nagyjából megfelel a 11-12°C-fok körüli és 85-90% relatív páratartalmú helyiség, ahol 2-4 hónapig a legtöbb tartósan tárolható zöldség és gyümölcs károsodás nélkül eltartható.
A termény betárolása előtt fontos, hogy a helyiséget és a tárolásra szánt ládákat tisztítsuk meg az előző évi növénymaradványoktól. Sőt, ki is fertőtleníthetjük benzoesav-tartalmú kertészeti fertőtlenítőszerrel. Gondoskodjunk a rendszeres szellőzésről, hogy megszabaduljunk az érő gyümölcsökből felszabaduló etiléngáztól, illetve a betárolt termést havonta ellenőrizzük és válogassuk át, amennyiben szükség van rá.
