Önt is érdekli az állattartás, takarmányozás és a gazdálkodás legújabb fejlesztései? A FarmÓra Podcast minden epizódjában elismert szakembereket szólaltat meg és gyakorlati tanácsokat ad a gazdálkodók világából. Itt a mindennapi problémák megoldása mellett a modern állattartási és takarmányozási technológiákról is tájékozódhat. Önt is érdekli az állattartás, takarmányozás és a gazdálkodás legújabb fejlesztései? A FarmÓra Podcast minden epizódjában elismert szakembereket szólaltat meg és gyakorlati tanácsokat ad a gazdálkodók világából. Itt a mindennapi problémák megoldása mellett a modern állattartási és takarmányozási technológiákról is tájékozódhat. 

Az első epizódban Laczó György, az ALPHAVET baromfi technológiai üzletágának vezetője számol be a tojótyúktartás jelenlegi helyzetéről, tartástechnológiai alternatívákról és az állatjólét kiemelt fontosságáról a 21. században. Vajon valóban lehet kevesebb munkával több pénzt keresni? A választ megtudhatja a Farmóra első epizódjából!

Hallgassa meg itt: 

• Spotify lejátszási lista
• Youtube lejátszási lista
• vagy olvassa cikkünket alább. 

Alternatív tartástechnológiák a tojótyúktartásban A beszélgetésben Várszegi Botond, az ALPHAVET marketing igazgatója beszélget Laczó György, a hazai baromfitartás egyik legnagyobb szakértőjével, az ALPHAVET Anitech ágazatának baromfi technológiai üzletágának vezetőjével.

Az adásban szó esik a ketrecmentes baromfitartásról, az állatjólétről, fenntarthatóságról és arról, hogyan lehet csökkenteni az energiaköltségeket a mezőgazdaságban. Mindezek a tényezők egyre nagyobb szerepet játszanak a játszanak a baromfitartásban is. 

Laczó György 2021 óta dolgozik az ALPHAVET kötelékében innovatív megoldásokon, amelyek célja az állatjólét javítása és az energiahatékony működés elősegítése. Rengeteg tapasztalattal rendelkezik a ketrecmentes rendszerek bevezetésében. A nevéhez fűződik a kaskantyúi jércenevelő telep kialakítása is, ami egészen egyedülálló hazánkban. Most pedig betekintést nyújt abba, hogy miként válik ez a technológia egyre fontosabbá a baromfitartásban. 

V.B.: Szia Gyuri! Nagyon szépen köszönjük, hogy elfogadtad a meghívást!

L.Gy.: Szia Boti! Örülök, hogy itt lehetek. Üdvözlöm a hallgatókat is!

V.B.: Mielőtt belevágnánk, mesélj egy kicsit kérlek magadról és a baromfikkal való kapcsolatodról.

L.Gy.: Az én kapcsolatom a baromfival nagyon régen kezdődött, 1979-ben, amikor 10 éves gyerek voltam. A szüleim baromfitermelőkké váltak. Egyszer elkezdtek libát tömni, és így kezdődött az egész történet: ebben a környezetben nőttem fel, ilyen iskolába mentem, ebből írtam a szakdolgozatomat és ilyen helyen végeztem az első munkámat is. Az állatok szeretete, az állattenyésztés szeretete, főleg a baromfi szeretete az innen ered.

V.B.: Az egyik téma, amit ma boncolgatni fogunk, az a ketrecmentes baromfitartás. Kérlek, vezess be minket ennek a világába és fejtsd ki, hogy miért fontos 2024-ben a ketrecmentes baromfitartás? Miért érdekes téma ez?

L.Gy.: Először is tisztáznunk kell, hogy a ketrecmentes baromfitartásról és erről a ketreces tartásról egyáltalán a baromfi egy speciális fajtájánál, a tyúknál és a tojótyúknál beszélünk. Tehát a mai termelési környezetben a pulykát, a broiler csirkét, a tenyészállatokat nem ketrecben tartjuk, hanem szabadon, gyakorlatilag vagy zárt istállóban, vagy félig szabadon, de egy mélyalmon. Tehát itt viszonylag kevesebb a probléma. Ahol a nagyobb probléma volt, és ami miatt ez az egész ketrecmentes tartás elindult ez a tojótyúk tartás volt. Erre jellemző. De ez sem volt mindig így.

 
Ha egy kis történelmi áttekintést nézzük meg, száz évvel ezelőtt még híre hamva nem volt a tojó ketreceknek. A tyúkok szépen kapirgáltak az udvaron és tojtak az ólban. Ez valamikor a 60-as évek közelében, a második világháború után egy 10-15 évvel kezdődött. Éhínség volt a háború alatt, és hirtelen kellett nagy mennyiségű ételt pótolni, tenni az asztalokra, és ekkor került kitalálásra. Azt hiszem, hogy Olaszországból származik ennek az ötlete, hogy viszonylag kis épületekben hogyan lehet minél több tyúkot elhelyezni. Kitaláltak ilyen ketreceket, amit egymásra raktak, és ebbe a ketrecbe betették a tyúkokat és így tojatták őket. Azért volt erre lehetőség, mert egyébként a tyúk viszonylag jól tűri a zárt tartást ilyen pici helyen is, és viszonylag jól tűri, hogy sokan vannak összezárva. Természetesen, hogy minél gazdaságosabban termeljenek a gazdák, egyre több jószágot tettek ezekbe a ketrecekbe, és egy idő után elérte azt a szintet, amikor ugyan gazdaságos volt, hiszen egy négyzetméterre vetítve nagyon sok tojást lehetett termelni, viszont megkérdőjeleződtek az állatjóléti kérdések. Tehát gyakorlatilag innen eredt ennek a története, illetve az, hogy most ezeket megpróbáljuk leváltani. 

Ennek a kezdeményezője egy end of cages nevű civil szerveződés indította mozgalom volt az Európai Unióban, nem is Magyarországon. Ez talán Németországból indult, ahol kifejezetten ez a ketrecben való, mondhatni bizonyos szörnyű körülmények között tartott, nagyon zsúfolt, nagyon sűrűn tartott tyúkoknak az életkörülményeinek javítására. És azt mondták, hogy legyen vége a ketreces tartásnak. És annyi aláírás gyűlt össze, hogy az Európai Unió megfelelő bizottságainak ezzel foglalkozni kellett, és valójában elfogadták. Nem kötelező lett, hanem egy direktíva, egy ajánlás lett az Európai Unió részéről, hogy indulhatnának változtatások ez ügyben, hogy szüntessük meg az istállón belüli zsúfolt ketreces tartást. Természetesen a technológia gyártók erre ráugrottak és azonnal előrukkoltak ötletekkel. És valójában, ami érdekes, hogy a vásárlói szokások kezdtek megváltozni. Porondon volt az, hogy szüntessük meg a ketreces tartást, a tartási körülményeken is változtassuk, ez már egy vásárlói igényből fakadt. És bár Magyarországon ez még kevésbé, mindig egy picit később érünk oda az Európai Unióhoz, de az Európai Unióban, például Németországban 100%-ban átálltak alternatív tojótyúktartásra. Franciaországban már több mint 80%, mert azt a tojást lehet eladni most már a boltokban, az üzletekben, amelyek ilyen tartási körülmények közül tehát egy állatjóléti tartási körülmények közül kerülnek ki tojások. Tehát ennek van ma piaca. Magyarországon még mindig sok esetben az árakat nézzük, hogy mi az olcsóbb. És jelen pillanatban kijelenthetjük, hogy a ketreces tartási körülmények között termelt tojás az olcsóbb, mint az alternatív tartási rendszerekben, hiszen ott egy beruházást kell eszközölni, aminek a beruházási értéke egy picit növelni fogja a tojás értékét eleinte. De én azt gondolom, hogy az Európai Unió mintájára Magyarországon is meg fog ez változni, és a világ minden táján, hogy olyan helyről vásárolnak a vásárlók tojást, ami olyan körülmények között termelődött, ami az állatok számára is megfelelő.

V.B.: Említetted, hogy van az a szint, amikor a gazdaságosságra való törekvés átfordul, és már nem lehet állat jólétről beszélni. Ezt hogy kell elképzelni? Mi az a szint, amikor már abszolúte nem lehet összezsúfolni az állatokat egy ketrecbe? Hogy alakult ki ez a direktíva az Európai Unió által, és mennyire volt párhuzamos annak a kialakítása, amit az Unió végzett, és annak a folyamatnak a kialakulása, ami a fogyasztók fejében kezdett végbemenni, hogy ők nem szeretnének olyan termelőktől, olyan tenyésztőktől vásárolni, akik ilyen körülmények között tartják az állatokat.

L.Gy.: Jó kérdés, hogy melyik volt előbb a tyúk vagy a tojás? Én azt gondolom, hogy ez az Y meg a Z generáció az, akik már sokkal környezettudatosabbak, akik már a fenntarthatóságot minden esetben figyelembe veszik. Tehát én azt gondolom, ez a generáció hozta. Az, hogy idáig jutottunk és beleültettük a gondolatot a fiataljaink fejébe, nyilvánvalóan szerepe volt a szüleiknek, a médiának, mindennek, de valójában ez egy trend. Tehát valójában az, hogy a bolygónkat igen erősen kiaknázzuk és kihasználjuk. Ez egyre jobban zavarja főleg a mai fiatalokat, és szeretnének a gyermekeik számára is fenntartható jövőt. Én azt gondolom, hogy maga ez a tudatos tojásvásárlás Nyugat-Európában ez innen ered, és valójában a vásárlói igények változtak meg, és ezt a technológia és minden más leköveti. Azért gondolom ezt, mert most is jelenleg Nyugat-Európában jóval nagyobb az az igény az ilyen típusú tojásra, mint amit mondjuk Németországban előállítanak. Tehát Németország importál már ilyen körülmények között előállított tojást. Tehát a technológia egy kicsit kullog a vásárlói igény mögött most. Én legalábbis így gondolom.

V.B.: Nagyon sokat beszéltél a technológiákról. Hogy kell ezt elképzelni? Mit jelent az, hogy eddig volt egy klasszikus tartása az állatoknak, a tojó tyúkoknak ketrecben. Most milyen megoldások állnak a baromfitartók előtt?

L.Gy.: Az alapvető különbség a ketreces, alternatív vagy volieres, vagy istállón belüli szabadtartás - van ennek többféle neve. Talán ez a legjobban kifejező erre vonatkozóan. Ami eddig volt, hogy egy viszonylag zárt helyen, hosszú ketreces sorokban a tyúkok húszasával, huszonkettesével egy picike helyre össze voltak zsúfolva. Ez abban különbözik, hogy most szabadon vannak. A teljes istálló, vagy az istállónak egy nagy részét ők ezt elfoglalhatják, gyakorlatilag szabadon jöhetnek-mehetnek. Nagyon érdekesen hat az állatok viselkedésére.

A ketrecben tartott tyúkoknál, amikor a tojó ketrecek közé megy egy gondozó, csak megnézni az állatokat, akkor megijednek és beszaladnak a ketrec belsejébe, minél messzebb az embertől. Ilyen stresszes körülmények között élnek. Alapvetően idegesek és félnek, bár megpróbáljuk megfelelő fény programokkal megnyugtatni, és olyan színű és olyan intenzitású fénnyel, ahol nem túl, nem nincs túlságosan felturbózva az idegrendszerük. De mégis ijedősek, félénkek ezek a tyúkok a ketrecben. Viszont az alternatív rendszerekben, ahol szabadon mehet, és egész életében egyetlen egy másodpercet nem töltött ketrecben, mindig oda mehetett a saját területén, ahova akart. Olyan érdekes, hogy ennél szelídebb jószágokat, ennél szelídebb tyúkokat még életemben nem láttam. Tehát bemegyek az istállóba, és csak egy percre megállok, és odajönnek kíváncsiságból, és úgy körülállnak. Több száz vagy több ezer. Nem tudok odébb lépni tőlük, a félelem teljes hiányát látom ilyen esetben. Tehát lényegesen jobban érzik magukat. Az az állat, amelyik fél, meg az az állat, amelyik jól érzi magát, alapvető termelési különbségeket tud mutatni. Tehát ami bizonyított tény, és most is így van, hogy míg egy ketreces tartásban mondjuk 330 napig, 350 napig is tojik a tyúk, addig az alternatív rendszerekhez minimum 400 nap. Tehát sokkal tovább tojik, sokkal tovább jól érzi magát. Tehát azt mondhatjuk, hogy termékenység szempontjából jobb. Most már bizonyított tény, hogy jobb az átmeneti tartás, bár nagyon sokan féltek ettől. 

V.B.: Akkor be lehet húzni egy egyenlőségjelet oda, hogy boldog tyúk egyenlő több tojás?

Ez így van. Nem csak velem fordul elő. Te is, hogyha egyszer eljössz velem egy ilyen istállóba, megmutatom, bemegyünk közéjük és nem fogsz tudni lépni, mert sajnálsz rálépni, és nem tudod a lábadat sem úgy csúsztatni, hogy ők elmenjenek. Egyszerűen ott vannak, néznek, kíváncsiak, csipkedik a csizmádat és jól elvannak.
Beszéltünk itt már akkor állatjólétről és arról, hogy az Y, illetve Z generáció számára mennyire fontos a fenntarthatóság, mennyire fontos az, hogy ez a bolygó, amin élünk, ez ne csak most a mi rendelkezésünkre üljön, hanem unokáink, dédunokáink számára is. Ebből fakad a következő kérdésem, hogy milyen szerepet játszik az energiatakarékosság, a baromfitartás tartástechnológiáknak a fejlesztésében?
Nagyon nagy szerepet játszik most. Ennek sajnos az indikátora, beindító mozgatórugója az orosz-ukrán háború volt, és a fosszilis energiahordozók árának hirtelen ingadozása hol felszaladt, hol leszaladt, gyakorlatilag bizonytalan lett. Meg nem is az, hogy bizonytalan, hanem jóval drágább lett. Kvázi az előállítási önköltség lett drágább mindenből. És ez nem csak a ketrecesre vagy az alternatívra igaz, hanem minden baromfitartásra. Hiszen, ha igazából nem a baromfiudvaron kint kapirgáló tyúkokat meg pulykákat akarunk látni, hanem ezt istállón belül, úgynevezett intenzív rendszerekben csináljuk, azt megfelelő módon, biztosítani kell az állatok életkörülményeit az istállón belül, és ezt gépekkel, ventilátorokkal, komputerekkel, légbeejtő ablakokkal tesszük. És ez mind-mind áramot fogyaszt. És nagyon nem mindegy ma egy új telep létesítésében, hogy mennyi ez az áram, ez gyakorlatilag az előállított hús, a tojás, a toll önköltségét befolyásolja. Ez az egyik tényező, illetve a másik tényező, hogy a most beadott pályázatok... Biztosan tudja mindenki, hogy az úgynevezett kis ÁTK és nagy ÁTK, vagyis az állattartó telep korszerűsítés pályázatukat most lehetett leadni. Ott viszont most már nagyon szigorú energetikai számításokat kell már az elején elvégezni ahhoz, hogy az a telep támogatható legyen, akár egy állami finanszírozással is megvalósítható legyen. És megint csak Nyugat-Európa, tehát begyűrűzött. Dániában meg Hollandiában ez már 12 éve így van. Tehát nem lehet úgy baromfi telepet létesíteni, hogy előre, mielőtt leássák az első ásónyomot az alaphoz előre, ne legyen papíron pontosan kiszámítva, hogy az a telep mennyi áramot, mennyi gázt fog fogyasztani egy év alatt, egy nap alatt, egy hónap alatt, 10 év alatt. És ha ez megfelelő szint alatt van, akkor engedélyezik a megépítését, különben nem. Ez nem így volt eddig. Magyarországon, mint mindig megint egy picit le vagyunk késve. Az idei évi állattartó telep korszerűsítési pályázatban viszont kifejezetten így van. Tehát megfelelő energetikai körülményeket kell biztosítani a hosszú távú fenntarthatóság érdekében már a telepen.

V.B.: Mi kell ahhoz, hogy ezt a 10 15 éves lemaradást a jövőben el tudjuk kerülni? Van erre bármi metódus?

L.Gy.: Szerintem már nem vagyunk annyira lemaradva. Tehát mint mondtam, sajnos a háború indikátor, de nagyon nagyon gyors változások vannak most Magyarországon e tekintetben mind a technológiák, mind az energiatakarékos rendszerek tekintetében. Gyakorlatilag egy pillanat alatt utolértük. Most ez azért volt könnyű, mert ezeket a technológiákat a kényszer 10-12 évvel ezelőtt Hollandiában, Dániában már létrehozta. Tehát ezeket a technológiákat megalkották már létezett, elérhető volt számunkra is, csak eddig nem ez volt a magyarországi igény, tehát nem ezt vásároltuk meg. Most viszont, hogy kifejezett igénnyé vált, nem kellett új fejlesztéseket várni, hiszen készen van, csak hozzá kellett nyúlnunk egy másik jellegű gépparkhoz.

V.B.: Az előbbi két országban, amit említettél, ott mi indikálta ezt az átállást?

L.Gy.: Ezt nem tudom pontosan megmondani, de azt tudjuk például Hollandiában, hogy az egy viszonylag kicsi ország, talán akkora, mint Magyarország, és nagyon nagyon zsúfolt ország a mezőgazdasági termelés szempontjából. Ott az utolsó talpalatnyi föld is be van vetve, és az utolsó talpalatnyi földön is, ahol istállót lehet építeni, ahol nem, ott istállót építenek, és annyira például ez korlátozott, már nincs hely, tehát nincs megfelelő védőtávolságok miatt nincs elegendő hely. Ezért például ott már 6 emeletes broiler istállókat, baromfi, csirke istállókat is használnak ilyen rendszerek, hiszen nem bírnak vízszintesen, horizontálisan terjeszkedni a telepek ezért elkezdtek függőlegesen.

V.B.: Nem olyan régen előadtál a XXII. Tojás Világnapi konferencián, amit a Baromfi Terméktanács szervez, és nem meglepő módon ezen is hasonló témában fejtettem ki a gondolataidat. Tapasztalsz e bármilyen félelmet a baromfitartókban az átállás kapcsán?

L.Gy.: Nagy izgalommal álltam ki a publikum elé, mert azért a XXII. Tojás Világnapon a szakma apraja-nagyja, a krémje, mindenki jelen volt. Olyan tyúktartók voltak ott a kicsitől az egészen nagy neves, Európában is exporttal megjelenő tyúktartokig, akik sokkal, de sokkal többet tudnak nálam a tyúktartásról. Ezért kicsit nehéz eléjük kiállni és gyakorlatilag egy új technológiát bemutatni, de a várakozásom ellenére nagyon-nagyon jól sikerült, mert gyakorlatilag néma csendben figyeltek végig és mindenkit érdekelt. Még egy két-három évvel ezelőtt nagy ellenállás volt. Én beszélgettem több gazdával is, és az volt akkor a mondás, hogy nem kell nekünk alternatív tartás, hiszen mi a mostani ketrecre ráfogtuk, hogy feljavított ketrecet csinálunk, tettünk bele egy ülőrudat, meg picit az állat el tud bújni, tojni, és akkor az már mennyire jó, mert most még az Európai Unió egy átmeneti időszakra ezt az úgynevezett feljavított ketrecet még engedélyezte. És akkor ezzel meg voltak elégedve három évvel ezelőtt. Ma ezen a pályázati cikluson, amiről az előbb beszéltem, tehát az állattartó telep korszerűsítés beadandó pályázatokon gyakorlatilag megfeszültünk az elmúlt három hónapban, mert annyi új pályázatot adtunk be az alternatív rendszerekre, amire senki nem számított. Minden nagyobb gazda, minden nagyobb tyúktermelő, aki bővítésen gondolkodott, mert mondjuk van piaca a tojásának és szeretne bővíteni, kivétel nélkül az alternatív irányba ment el.

V.B.: Mi a helyzet a kistermelőkkel? Mi a különbség az ilyen alternatív tartástechnológiáknak az implementálhatóságával kapcsolatban.

L.Gy.: Igazán nagy különbség nincs. Tehát ha ez arról szól, ez az alternatív tojótyúktartás, hogy szabadon tartjuk az állatot, de bent zárt istálló körülmények között, tehát ők nem járnak ki a szabadba. Viszont a zárt tartási körülmények között megpróbáljuk a maximális tartási körülményeket létrehozni számukra. És az, hogy most nagy istállóban, emeletes istállóban vagy 10 db istállóban végezzük egymás mellett, vagy egy családi gazdaságnál egy darab kisebb istállóban, nincs különbség. A technológia ugyanaz, tehát hozzá lehet igazítani az épület méretéhez. Amiben érdekes ez a technológia, hasonlóan a ketreces tojótyúkjuttatás, az, hogy nagyon kevés a humán erőforrás igénye. Ezek teljesen automatán működő rendszerek. Gyakorlatilag amikor a tojás leszedés van reggel vagy délelőtt, akkor az a dolga az ott dolgozó családnak vagy gazdának, vagy esetleg egy nagy telep esetében a gondozónak meg a telepvezetőnek, hogy odaérjen a tojásszalag elejére, megnyomja egy gombot, és az egész rendszer még a tojást is automatán hozza ki, sőt automatikusan csomagolja be és automatikusan tálcázza be. Tehát ez már nem olyan tartási körülmény még a kisüzemben sem, tehát egy családi vállalkozás esetében sem, mint ez régebben volt, hogy be kellett menni az állatok közé vinni a vödröt, vinni a takarmányt meg itatni, tehát szó sincs erről. Teljesen automatizált rendszer. Az, hogy családi gazdaság méret vagy nagyüzemi méret, ez a technológia szempontjából mindegy. Ugyanazt adja az állatok számára, és ugyanazt adja a termelők számára is. És ugyanúgy érkeznek megkeresések kis családi gazdaságokból is.

Ez az alternatív irányvonal nem veszi el a levegőt a kis családi gazdaságok elől? 
Tisztázzunk, hogy a kis családi gazdaság esetében azt értjük, akik árutojást termelnek, és ezt nem csak megeszik minden, hanem el is adják. Tehát valamennyire a piacra dolgoznak, mert az azt jelenti, hogy az egész család megélhetése ebből fakad. És megint más a mikrogazdaságok. Tehát az nem alternatív rendszer, amikor hat nyolc tyúk kapirgál az udvaron és a család saját fogyasztására termelnek csak tojást.

V.B.: Milyen tanácsokat szoktál adni azoknak, akik gondolkodnak a ketrecmentes tartási rendszerre való átálláson? Hogyan készíted fel ezt az egészet? 

L.Gy.: Miután találkozunk, reggel kezet fogunk, beszélünk pár szót az időjárásról vagy a családról. Iszunk egy kávét? Általában meg szoktam kérdezni, hogy szeretnél e kevesebbet dolgozni és kevesebb energiaköltséget fizetni ugyanannyi tojásért. És abban a pillanatban kinyílik a szem. És akkor "na hogy is van ez"? És akkor kezdünk el beszélni. Valójában össze is foglaltam az egésznek a lényegét. Tehát az automatizálással az, hogy ezek az alternatív rendszerekben szabadon mennek a tyúkok, de egyébként minden más teljesen automata. Ez humán erőforrást takarít meg, tehát kvázi kevesebb fizikai munkával jár. Kettő: az energiatakarékos rendszerek esetében pedig bizonyított tény mért adataink vannak a tekintetben, hogy az eddig megszokott energiafelhasználási szinthez képest minimum 30, körülbelül 60% megtakarítást is el lehet érni. Ez azt jelenti, hogy az önköltség tekintetében jelentős összeg szabadul fel.

V.B.: Akkor kijelenthetjük, hogy minden tekintetben spórolnak. 

L.Gy.: Így van, ami meg szokta egyébként ijeszteni őket, hogy valójában, ha áttérünk erre az automata alternatív rendszerre, akkor ez a végeredménye. De ugye ennek van egy beruházási költsége, ami egy picit megszokta őket ijeszteni, hiszen most van egy meglévő ketreces rendszerünk, van meglévő két Istvánunk és ebből jól elvagyunk. Már megszoktuk a munka mennyiségét, a farmból befolyó összeg pedig fedezi az energiaköltséget. Ez így nagyjából igaz, hogy kevesebbet keresünk, mint mondjuk öt évvel ezelőtt jobb volt, de még ez megfelelő nekünk. Van ilyen vélemény is, de aztán akinek van már ilyen nyolc, tíz, tizenkét, tizenöt éves ilyen rendszere, na ott már viszont kezdődnek a bajok. Mert egy tizenöt éves ketrecrendszerben azért van mozgó, kopó alkatrész, és ott már jelentősen el van használódva. És ha ugyanebből szeretne ez a család - most kiscsaládokról beszélünk, vagy kisgazdaságokról - ugyanebből szeretne megélni, akkor kényszerű átváltani. Ezek nem örök életűek. Legalábbis ezek a ketrecek, ahogy fel volt építve, ahogyan ezt lehetett vásárolni, ami volt, amelyiket nagyon gyorsan nem is rozsdamentes anyagokból raktak össze, az nem arra vonatkozott, hogy majd száz év múlva is azok ketrecek lesznek. Kijelenthető, hogy tizenöt éves ketrecnél sokkal idősebb nem létezik, vagy ütött kopott, tákolt, összedrótozott. Tehát előbb utóbb, ha a megélhetési forrás ugyanez marad, akkor váltani kell, és már nem a ketrec irányába váltanak, mert az előbbi két meggyőző érv - Akarsz e kevesebbet dolgozni több pénzért? - az mindig hatékony szokott lenni. 

V.B.: Képzeljük el azt a szituációt, hogy egy teljesen átlagos fogyasztó tojás vásárló vagyok. Bemegyek az általam favorizált élelmiszer-üzletbe, és mivel fontos számomra a bolygó, illetve a fenntarthatóság és az állatjólét, ezért szeretnék olyan tojást vásárolni magamnak, ami ketrecmentes tartásból származik. Hogyan tudom megkülönböztetni azt a tojást, ami megfelel az én követelményeimnek attól, ami egyébként ketreces tartásból származik?

L.Gy.: Nagyon egyszerűen: a doboz feliratáról. Nyugat-Európában, mondjuk Németországban mindenféle nagyon csicsás és kiemelt szöveggel és rajzokkal is teszik ezt már, de valójában nem is az volt a célja. Most már nem az a célja ott, hogy Hogy meg tudja különböztetni a vásárló, hiszen meg tudja különböztetni, ha akarja, hanem egy picit még a ketreces tartásból származó tojásnak egyszerű kis szürke doboza van, addig egy nagyon szép színes dobozzal adják az alternatívát. Ez is egy marketingfogás, amivel lehet ezt a terméket jobban eladni.  Amiről még fölismerhető egyébként - tehát ezt tegyük tisztába még most az elején, hogy ma Magyarországon, de Európában is bárhol az alternatív tartásból származó tojás önköltségi áron magasabb egy kicsit, mint a ketreces tartásból származó. Ennek nagyon egyszerűen be kellett ruházni egy ilyen rendszerbe és ennek a beépítési költsége valahol a tojásban ennek jelentkezik önköltségi szinten, tehát egy picikét drágább, de egyébként meg nem annyival drágább Nyugat-Európában, hogy egy átlagos vásárló kényelmesen ne tudja megvenni [00:28:30:00] ezt az alternatív tartásból származó tojást. Magyarországon is ez a dobozon fel van tüntetve. És egyébként meg a tojás is rá van nyomtatva a keletkezésének a dátuma, valamint ennek a kódja is.

V.B.: Milyen az íze?

L.Gy.: Szerintem nincs különbség. Nincs akkora jelentős különbség, hogy ezt az ember érezhesse. Én még nem éreztem különbséget az alternatív tartásból és a ketreces tartásból származó tojás között. Ez döntően a fajtától függ és a takarmányozástól. Tehát ahhoz, hogy milyen minőségű takarmányt eszik, az az viszont 80-90 százalékban befolyásolja a tojásnak az ízét és az állagát.

V.B.: Térjünk vissza az energiatakarékosságra. Milyen eszközök állnak a rendelkezésünkre?

L.Gy.: Nagyon széles a paletta. Gyakorlatilag minden olyan eszköz, ami az intenzív baromfitartásban jelen van, mindnek létezik már energiatakarékos változata. Ha legelsővel kezdjük a ventilátorokkal, ami a legfeltűnőbb, legszembetűnőbb egy istállón kívülről, akár ott is egy 2015-ös európai normatívának kötelező megfelelni a gyártóknak. Bizonyos szabványokat írtak elő a villanymotor fogyasztását illetően, és például javaslom bárkinek, aki bárhonnan ventilátort szeretne vásárolni jelenleg a baromfi istállójába, hogy nézze meg a címkéjét. Ugyanis Magyarországon is már csak az úgynevezett IE3-as villanymotor szabványokkal szerelt energiatakarékos ventilátorokat lehet árusítani. Tehát ne vegyenek meg régi raktárkészletről kisepert, de már mai szabványnak nem megfelelő ventilátort, mert több szempontból sem jó. Az egyik legfontosabb a saját pénztárcájuknak nem jó, ugyanis ezeknek a ventilátoroknak az energiahatékonysága lényegesen jobb - és most csak egy sima ventilátorról beszélek, nem egy extra fordulatvezérelt rendszerről. A sima ventilátorok esetében is már 15-20%-os energiamegtakarítást lehet elérni. A másik, ami fontos, hogy a baromfira, főleg a napos korában fűtenünk kell. Magyarország a kontinentális éghajlati körülmények közé tartozik. Itt télen hideg, nyáron meleg van, és télen nem csak a téli hideg miatt, de az állatoknak a fogadási körülményei ezen 30-33 Celsius fok köré tehető, és ehhez fel kell fűteni az istállót. Nem mindegy, hogy mivel tesszük ezt és milyen hatékonyan. Ma már én semelyik termelőnek vagy partnernek nem javaslok hagyományos fűtést, csak és kizárólag zárt égésterű hőcserélős fűtőtesteket ajánlok, mert az energia megtakarítás ebben az esetben a gázfogyasztás tekintetében 30%.

És mivel zárt égésterű, tehát az égéstermék nem kerül be az állatok közé sem a széndioxid, sem a vízpára, így maga a szellőzés is kevesebbet megy automatikusan. Tehát ott is egy kvázi 30% energiamegtakarítást tudunk elérni az elektromos áramfogyasztásban. Ez azt jelenti, hogy csak azzal, hogy a fűtőeszközt, a kazánt megválasztjuk helyesen, már hosszú távon energiát takarítunk meg magunknak. Egyébként mindig azt szokták kérdezni tőlem mennyibe kerül? És ebben igazuk van, mert az új berendezésnek az ára egy hagyományos nyílt égésterű fűtőtesthez képest körülbelül három-három és félszerese. Egy picit riasztó lehet, de ha kiszámolják, hogy egy turnus alatt mennyi gázt, hány millió forintot fizetnek ki gázra, és hogy ezzel a megtakarítással mennyi idő alatt termelődik ki, akkor az szokott kijönni, hogy egy éven belül gyakorlatilag négy-öt trónuson belül mondjuk azt, hogy 9 hónapon belül ennek a többletbefektetésnek az ára megtérült, és innentől kezdve a rendszer egy 30%-kal kevesebb energiát fogyaszt tórendszer lesz. Harmadik nagyon fontos eszközünk e tekintetben megjelentek nagy hatásfokú, úgynevezett hőcserélők. A kazánok fűtést, meleg levegőt biztosítanak, viszont nem adnak friss levegőt a rendszerhez.

Tehát valahonnan mindig be kell engednünk a friss levegőt, és az egy téli hidegben hideg levegő lesz, amit megint föl kell fűtenünk. És ezt úgy lehet kiküszöbölni, hogy úgynevezett energiatakarékos hőcserélős szellőztető berendezést építünk az istállóba. Ennek az a lényege, hogy az istálló elhasznált, de még meleg levegőjét kiszívja, átfújja egy hőcserélőn, átmelegíti ezt a duralumínium hőcserélőt, s azon keresztül más lyukakon keresztül a két levegő nem érintkezik, de szívja be a friss levegőt, kvázi előfűtés előmelegíti az istállónak a már meglévő meleg levegőjével, s hihetetlen jó hatásfokot lehet vele elérni. Tehát mindösszesen ilyenkor a kinti hőmérséklet mondjuk mínusz 10 fok, bent az istállóban meg plusz 30 fok van, tehát a hőmérséklet különbség 40 Celsius fok. Egy hőcserélő esetében, ha 30 fokos az istálló bent, akkor egy 90%-os hatásfoknál körülbelül 27 fokos előmelegített friss levegőt fog az istállóba juttatni. Kvázi nem kell a fűtési rendszernek 27 30 Celsius fokot többletként felfűteni, tehát extra energiamegtakarítást lehet ezekkel az eszközök beépítésével elérni. S ha csak a fűtőtest típusát lecseréljük egy ilyenre az 30%, ez még további 30-40%-ot jelent. Tehát azt lehet mondani, hogy az eredeti rendszerekhez képest, amit eddig használtak gázfogyasztás le lehet redukálni a 30%-ára és az nagyon jelentős önköltségben is, széndioxid kibocsátásban, fenntarthatóságban, mindenben. 

V.B.: Ha egyetlen egy rövid mondatban össze kéne foglalnod, hogy mit vigyenek magukkal a hallgatók, akkor mi lenne az?

L.Gy.: Az jutott eszembe, amit szoktam mondani, amikor kimegyek egy helyre: szeretnél e kevesebbet dolgozni több pénzért?

Ha tetszett az adás, iratkozzon fel a csatornánkra és hírleveleinkre, hogy mindig időben értesülhessen a legfrissebb epizódokról! És persze: minden megosztásnak szívből örülünk. 

A FarmÓra podcast főtámogatója az AnivetDirect.